A jó döntés mérhető alapokon áll.

Új anyag, nehezen mérhető szabadforma és új befogás együttes vizsgálatánál nehéz megállapítani, melyik változó okozott eltérést. A próbát úgy tervezzük, hogy a döntéshez szükséges kérdés külön is vizsgálható legyen.

Először a legnagyobb műszaki bizonytalanságot csökkentjük. Ezt követi a teljes geometria, majd a megismételhetőség vizsgálata. A következő szakasz csak akkor indokolt, ha az előző eredménye értelmezhető.

Egy eredmény akkor használható döntésre, ha tudjuk, pontosan mit és milyen körülmények között mértünk. A felületi paraméter mellett az értékelt tartomány, a szűrés és a referencia is számít. A jelentésben a mért értéket és a megfelelőségi döntést külön kezeljük.

A folyamatvázlatban már az elején kijelöljük a közbenső és az átadási mérés helyét. Így a megmunkálás, az értékelés és egy esetleges korrekció ugyanarra a követelményrendszerre épül.

Rögzítjük, mi változott az előző változathoz képest, miért módosítottuk, és melyik eredményt várjuk tőle. A modell, a rajz és az értékelési szempont verzióját együtt kezeljük.

Egy felületi korrekció eredménye csak azonos értékelési feltételek mellett hasonlítható össze a korábbi állapottal. A dokumentálás célja, hogy a következő gyártási döntéshez ne kelljen újra felépíteni a korábbi gondolatmenetet.

A geometriai megfelelőség és az alkalmazásban elért teljesítmény két összekapcsolódó, de külön ellenőrzés. Egy megfelelő felületű tükör esetében a bevonat, a szerelés és a hőterhelés is befolyásolhatja a működést.

A projekttervben ezért megnevezzük a gyártói ellenőrzés és a megrendelői funkcionális vizsgálat határát. A kutatási próba, a prototípus és a pilot eredményét mindig a saját vizsgálati környezetében értelmezzük.

A fejlesztési szakasz végén három dolgot foglalunk össze: mit sikerült igazolni, mely kérdések maradtak nyitva, és milyen adat kell a továbblépéshez. Ez ad alapot egy újabb próbához, a pilothoz vagy a koncepció módosításához.

A módszer alkalmazása egy THz-projektkoncepcióban ↗ · Az együttműködés lépései ↗